Hogyan készültem a terhességre?

Sokszor figyelmenkívül hagyjuk, hogy a terhesség és ez az egész út nem az első pozitív tesztnél kezdődik. Bár a legtöbb ember csupán abbahagyja a védekezést, és így vág bele a családtervezésbe, az én esetemben tudatos rákészülés történt. Tudtam jól, hogy először magamat kell rendbehozni, hogy sikeresen megfoganjon a baba.

Terhesség előtti vizsgálataim

Mikor eldöntöttük, hogy júliusban szeretnénk belefogni, én előtte egy hónappal elmentem vérképre, ugyanis egy évvel azelőtt voltak problémáim a vassal, vérszegény voltam, és bár nagyjából sikerült feltornáznom magam a normálérték alsó határába, kíváncsi voltam, egy évvel később mi a helyzet. Persze, egész évben szedtem a vasat (amelyhez természetesen 400 µg folsav is hozzá volt csapva), szóval sikerült a normál tartományban maradnia minden értékemnek, így ezt kipipáltam.

Ezután következett az angiológus. Még öt évvel ezelőtt kerestem fel, mikor erősen gyanakodtam, hogy visszereim vannak. És akkor sajnos bebizonyosodott, hogy a nehézlábérzés nem hiába volt, kettes fokozatú visszérproblémám van. Kaptam rá gyógyszeres kezelést, meg ugye mozgást javasolt. Nem is voltam kontrollon azóta sem, de a gyerekprojekt miatt szerettem volna megbizonyosodni, hogy minden oké, és számíthatok-e komplikációra a terhesség során. Szerencsére nem súlyosbodott az eltelt évek alatt a helyzet, és azt mondta, nem lát problémát ezen a téren. Az már más kérdés, hogy milyen kéretlen beszólást kaptam a babatéma kapcsán, pont egy orvostól, akitől ezt nem vártam volna, de ez már egy másik bejegyzés témája…

Szóval kettőből kettő pipa, és nyugodtan belevághattunk a dologba. Viszont nem csak két szakorvos véleményét kértem ki, ugyanis én már előtte 19 évet jártam endokrinológushoz a gyermekkori pajzsmirigy-eltávolításomnak köszönhetően, és előtte egy évvel megnézettem a pajzsmirigyhormokon kívül nemi hormonjaim működését is, melyek szintén rendben voltak.

És hát meg ne feledkezzünk magáról a nőgyógyászról sem, akit ugyan azokban a hónapokban közvetlen a teherbeesésem előtt nem kerestem fel, de előtte volt egy kisebb polipeltávolítós műtétem, akkor voltam kontrollokon, és mindent rendben találtak. Csak reméltem, hogy ezalatt az idő alatt nem nő vissza egy apró polipom sem.

Lelki ráhangolódás

Szóval testileg jól voltam, most már csak a lelki, mentális egészségem hiányzott. Mivel a munkahelyemen már fél éve hatalmas stresszt éltem meg mindenféle okból kifolyólag, ha nem terveztünk volna babát, fel is mondtam volna, ezért jól tudtam, ki kell szakadnom ebből a környezetből, és hosszabb szabadságra mennem. Volt egy csomó ki nem vett szabadom, és egy kis megszakítással (mikor be kellett mennem dolgozni) több mint egy hónapig pihentem. Kétszer is jártam külföldön két csodálatos utazáson, melyből az egyik az elő-nászutunk volt, és hihetetlen élményekkel gazdagodtam. Nagyon jó és intenzív időszak volt, lement rólam a stressz, amelynek eredményeképpen augusztus elején pozitív lett az a bizonyos teszt.

Igen, mindjárt a legelső hónapban összejött, amit jómagunk se hittünk el, bár titkon mindketten reméltük és számítottunk rá, hogy sikerülhet. Nyilván, sokat segített az, hogy biológus diplomám van, elsőévesként volt embriológiánk, tudtam, hogy működik a ciklusom, mikorra kell időzíteni az együttléteket. És azt is tudtam, hogy nem szabad stresszelnem meg szoronganom, mert az is negatívan befolyásolja az egész termékenységet. Ráadásul mi még januárban eldöndöttük, hogy akkor júliusban kezdődhet a kaland, így volt fél évünk rá testileg és lelkileg felkészülni, ráhangolódni, és többször mondtuk is ebben az időszakban, hogy de jó, hogy hagytunk magunknak időt erre, és nem durr bele rögtön.

Tehát minden csodásan kezdődött, pont úgy, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Eszembe sem jutott, hogy a második trimeszterben jön a feketeleves, és elveszítjük ezt a kisbabát.