az anyaságom útja
Hétfőn visszatérek dolgozni. A hathetes posztpartum után, a fülgyulladás után. De még mindig gyászban. Most lennék 33 hetes terhes. Péntek van, és a péntekek mindig nagyon nehezek, mert ekkor van a hétforduló. Pénteken volt a teherbeesésem előtt az utolsó menzeszem, tehát innentől számítjuk a terhességet. Pénteken, 11 hetesen volt az esküvőnk. És pénteken, 22 hetesen …
Nagyon sok tartalomgyártó, influenszer, ismertebb ember, akinek az életét kisebb-nagyobb figyelemmel, de követem, most gyermeket vár vagy nemrég szült. Amikor teherbe estem, sokan akkor hozták ezt nyilvánosságra, és még mosolyogtam is magamban, hogy de jó, lesznek tartalomgyártók, akikhez tudok kapcsolódni, milyen jó, hogy mindenki velem együtt várandós. Ilyen pozitív gondolatokkal és boldogsággal nyugtáztam ezt magamban. …
Ez a hét számomra egy jó nagy visszalépés volt – fájdalmakban, gyászban, depresszióban mindenképp. Kedd reggelre erős fülfájásra ébredtem, a tavaly januári fülgyulladásom után sejtettem, hogy mi vár rám, de magam sem hittem volna, hogy estére már totál bedagad és gennyezik, éjjel pedig alig alszom. Azért is volt ez számomra nagyon rossz időzítés, mert szerdán …
Sokan kérdezték (amúgy senki nem kérdezte, csak el akarom mondani, és így jobban hangzik), hogy miért mesélem el a terhességemet így a gyászom legközepén, nem rossz-e erről beszélnem. Igazából annak, hogy erről blogolok, több oka is van. A kislányom, bár csak 22 hétig élt, megérdemli, hogy megemlékezzünk róla. Valójában azért is nehéz a perinatális gyász …
Azt hiszem, itt az ideje megszakítanom a boldog babavárós posztokat a nyers jelennel. Bár jó volt visszaemlékezni, mennyire jól kezdődött minden, most szükségem van kiírni magamból minden mostani érzésem, és csak később visszatérni a boldog békeidőkbe. Hiányzik a kisbabám. Elképzelem, milyen lehet a karomban tartani őt, hogy rózsaszín rugdalózóban a vállamon pihen és alszik. Vagy …