az anyaságom útja
Hétfőn visszatérek dolgozni. A hathetes posztpartum után, a fülgyulladás után. De még mindig gyászban. Most lennék 33 hetes terhes. Péntek van, és a péntekek mindig nagyon nehezek, mert ekkor van a hétforduló. Pénteken volt a teherbeesésem előtt az utolsó menzeszem, tehát innentől számítjuk a terhességet. Pénteken, 11 hetesen volt az esküvőnk. És pénteken, 22 hetesen …
Ez a hét számomra egy jó nagy visszalépés volt – fájdalmakban, gyászban, depresszióban mindenképp. Kedd reggelre erős fülfájásra ébredtem, a tavaly januári fülgyulladásom után sejtettem, hogy mi vár rám, de magam sem hittem volna, hogy estére már totál bedagad és gennyezik, éjjel pedig alig alszom. Azért is volt ez számomra nagyon rossz időzítés, mert szerdán …
Sokan kérdezték (amúgy senki nem kérdezte, csak el akarom mondani, és így jobban hangzik), hogy miért mesélem el a terhességemet így a gyászom legközepén, nem rossz-e erről beszélnem. Igazából annak, hogy erről blogolok, több oka is van. A kislányom, bár csak 22 hétig élt, megérdemli, hogy megemlékezzünk róla. Valójában azért is nehéz a perinatális gyász …
Azt hiszem, itt az ideje megszakítanom a boldog babavárós posztokat a nyers jelennel. Bár jó volt visszaemlékezni, mennyire jól kezdődött minden, most szükségem van kiírni magamból minden mostani érzésem, és csak később visszatérni a boldog békeidőkbe. Hiányzik a kisbabám. Elképzelem, milyen lehet a karomban tartani őt, hogy rózsaszín rugdalózóban a vállamon pihen és alszik. Vagy …
A blog gondolata már a teherbeesésem után kialakult bennem. Egyrészt nagyon hiányoltam a személyes, nem szakmai írásokat az első hetekről, kinek milyen tapasztalata, tünetei voltak. Ugyan fontosak a hivatalos, orvosok által írt cikkek, de valahogy az emberi oldaláról szerettem volna megközelíteni, amihez jómagam is kapcsolódni tudok. És bár volt néhány Youtube-videó influenszerektől, hogy a terhességem …