Terhesség legelső jelei (még a pozitív teszt előtt)

Megvolt az ovulációm, aztán vártuk a csodát. Ahogy előtte, úgy utána sem görcsöltünk rá, folytatódott az élet, én aztán következő héten mentem vissza dolgozni, a szabadság után kipihenten és reményekkel teli. Nyár volt, nem volt kánikula, de szép napos időket éltünk, ráadásul mindenki nyári üzemmódba kapcsolt, és sokan szabadságoltak. Egy hetet dolgoztam, és péntek délután, pont egy héttel az ovulációm után elkezdett fájni a méhem. Tipikus olyan fájdalom volt, amely menstruáció előtt egy-két nappal szokott nálam jelentkezni, érzésre olyan „izomlázszerű”, azaz mikor érzem, hogy a méhem készülődik a vérzésre. Nyilván tudtam, hogy a menstruációmig még van egy hét, ezért rögtön sejtettem, hogy valószínűleg a beágyazódás zajlik. Örültem, hogy a megtermékenyülés minden bizonnyal sikeres volt, most már csak a beágyazódás is történjen meg.

Itt azonban már voltak kétségeim. Főként amiatt féltem, nehogy egy endometrális polipra tapadjon meg, mert akkor viszlát a terhességnek. Ugyanis, mint már említettem, volt egy műtétem két évvel korábban, mivel egy apró polipot fedezett fel az orvos az éves ultrahangon. Aztán maga a műtét alatt derült ki, több apró polipkezdemény is volt, ami az ultrahangon nem volt látható, és amit aztán eltávolítottak. Szóval aggódtam, hogy visszanőtt valami, s bár a műtét után voltam többször is kontrollon, mikor is minden rendbent találtak, de hát azóta bármi kialakulhatott, legyen az látható vagy ultrahangon még fel nem fedezhető.

Aztán jött a szombat, még mindig éreztem, hogy fáj a méhem, de én ennek csak örülni tudtam. Valahogy éreztem, hogy megtörténik a varázslat, beágyazódik a méhembe az a kis csoda. Programunk volt, szóval élveztem a napot, míg este, lefekvés előtt elkezdett hányingerem lenni. Nem erős, csak éreztem, hogy rossz a gyomrom, mintha egy étel rosszul esett volna. Ittam kólát, nem lett jobb, és úgy döntöttem, inkább lefekszem és alszom. De még előtte mondtam a férjemnek, hogy valószínű, sikeres volt a beágyazódás, mert nagyon furán érzem a testemet, és nagyon azt súgják az ösztöneim. A férjem mosolygott, és elaludtunk.

Aztán másnap egy kisebb kirándulás volt betervezve Tihanyba, ahova jöttek a szüleim és a tesómék is. A hosszú autóút után megebédeltünk, majd elkezdtük körbejárni a várost. Itt volt az a pillanat, mikor egyik pillanatról a másikra szédülést éreztem, konkrétan meg kellett állnunk séta közben. Szerencsére ez rajtunk kívül senkinek sem tűnt fel, és ekkor már mondtam a férjemnek, hogy tuti, hogy terhes vagyok, konrétan érzem a hormonlöketet a testemben, bármennyire is furán hangzik. Ő boldogan nevetett, hogy jók vagyunk, csak így tovább a továbbiakban. Aztán folytatódott a fura közérzetem, nem éreztem jól magam, szédültem, és mikor leültünk kávézni, még a kávémat is alig tudtam meginni.

Ami pedig a legviccesebb tünet volt, hogy a reggeli lapos hasam hirtelen, valószínűleg a progeszteron miatt, a duplájára puffadt. Visszanézem a Balaton-partnál készült fotóinkat, konkrétan úgy nézek ki, ahogy aztán a negyedik hónapban néztem ki. Ugyan rendesen puffadni szokott a hasam menzesz előtt is, de az akkori állapot még ezen is túltett.

Másnap, hétfő reggel csináltam egy ultraérzékeny Clearblue terhességi tesztet, melyet 6 nappal a várt vérzés előtt már lehet tesztelni. Pontosabban próbáltam volna csinálni. Volt otthon egy darabom, rá akartam pisilni, de hát nem sikerült a megfelelő helyre, és elcsesztem az egész tesztet. 😀 Sebaj, tanultam belőle, a a következő alkalmakkal csak műanyag pohárba pisiltem, és abba mártottam. Ezt csak így pro tippként megemlítem azoknak, akik jómagamhoz hasonlóan nem tudnak célozni.

Aztán ezután a manőver után bementem dolgozni. Tudni kell azt, hogy a főnököm már szombaton este értesített, hogy a labor és az irodánk csőtörés miatt beázott, ezért ki kellett rakodnunk minden dokumentumot, könyvet, hatvan év alatt felgyülemlett lomot. Persze, nem akartam szólni, hogy valószínűleg terhes vagyok, és nem nagyon szeretnék emelgetni könyvekkel telipakolt dobozokat, vegyszereket meg pláne. Szóval nagyon megúszósra vettem a figurát, inkább egyesével hordtam a könyveket, mint egy nagyobb kupacot felvettem volna. És persze egész nap furán éreztem magam, étvágyam sem volt. Munka után pedig elmentem venni mégegy terhességi tesztet, hogy másnap reggel, 5 nappal a várt menzesz előtt elvégezzem.

Őszintén? Bár a képen nem látszik, de mi élőben nagyon halványan láttunk valamit, amit lehet, hogy beképzeltünk, mert még nem volt semmi látható, vagy tényleg ott volt halványan az a bizonyos második csík. Mindenesetre én még mindig azt éreztem, hogy terhes vagyok, és izgultam, hogy így is maradjon.

Ezért kapott el csütörtökön az ideg, mikor egy olcsó, drogégiában impulzívan vásárolt terhességi tesztet csináltam, amit nem terveztem (megfogadtam, hogy csak szombaton, a várt menzeszem első napján fogok újra tesztelni, de hát nem bírtam ki), és hát az negatív lett. Vagyis körülbelül 15 perccel jött csak ki a második csík az írt 5 perchez képest, de nyilván akkor már nem érvényes. Szóval nagyon bepánikoltam, és emlékszem, még sírtam is munkába menet. És persze nagyon érzékeny és ideges voltam, a kolléganőm is látta rajtam, hogy nagyon kivagyok, és baromira hevesen reagálok, hogy késnek a vonatok (épp felújítás zajlott). Nyilván ez az érzékenység, sírás és hiszti is a terhesség egyik tünete volt.

A következő tünet pedig az volt, hogy hirtelen nagyon megduzzadtak a melleim. Körülbelül úgy kell elképzelni, mint a hasamat, hogy menzesz előtt nyilván duzzadtak a melleim, de nem annyira, mint akkor voltak. Utánaolvasgattam akkor, hogy sokan így tudták meg, hogy valószínűleg terhesek, mert ez volt a legelső jel. Ebből is gondoltam, hogy valószínűleg én is az vagyok, hiába mutat a teszt mást.

Aztán elérekezett a szombat, a vérzésem nem jött meg, szóval megcsináltuk a tesztet. És hát végre pozitív lett. Ugyan nem volt teljesen erős a csík, de most már egyértelműen látszódott, hogy ott van. Kicsit csodálkoztam, hogy nem elég magas a HCG-m és nem két teljesen egyforma csíkot látok, mikor mások már igen, de hát ez is eléggé egyedi dolog. Aznap forró nyári nap volt, mentünk Mosonmagyaróvárra, és éreztem egy kis szédülést, meg hogy nem teljesen vagyok a topon, de most már biztosak voltunk, hogy terhes vagyok, ezért az örömünk mindent vitt és nagyon jól éreztük magunkat.

Aztán kedden, 3 nappal a várt menstruáció után a biztonság kedvéért csináltam még egy terhességi tesztet, ott már két teljes értékű csíkot láttunk. És akkor már biztos voltam abban, hogy nem csak kémiai terhességről van szó, hanem kezdhetünk reménykedni, hogy ebből valami lesz. De nyilvánvalóan, még nagyon az út elején jártunk.