az anyaságom útja
Sokan kérdezték (amúgy senki nem kérdezte, csak el akarom mondani, és így jobban hangzik), hogy miért mesélem el a terhességemet így a gyászom legközepén, nem rossz-e erről beszélnem. Igazából annak, hogy erről blogolok, több oka is van. A kislányom, bár csak 22 hétig élt, megérdemli, hogy megemlékezzünk róla. Valójában azért is nehéz a perinatális gyász …
Azt hiszem, itt az ideje megszakítanom a boldog babavárós posztokat a nyers jelennel. Bár jó volt visszaemlékezni, mennyire jól kezdődött minden, most szükségem van kiírni magamból minden mostani érzésem, és csak később visszatérni a boldog békeidőkbe. Hiányzik a kisbabám. Elképzelem, milyen lehet a karomban tartani őt, hogy rózsaszín rugdalózóban a vállamon pihen és alszik. Vagy …