Nagyon sok tartalomgyártó, influenszer, ismertebb ember, akinek az életét kisebb-nagyobb figyelemmel, de követem, most gyermeket vár vagy nemrég szült. Amikor teherbe estem, sokan akkor hozták ezt nyilvánosságra, és még mosolyogtam is magamban, hogy de jó, lesznek tartalomgyártók, akikhez tudok kapcsolódni, milyen jó, hogy mindenki velem együtt várandós. Ilyen pozitív gondolatokkal és boldogsággal nyugtáztam ezt magamban.
Aztán úgy alakult, hogy én a második trimeszterben elvesztettem a babám. Míg a többiek folytatták a boldog babavárást, és rendezték be a gyerekszobát, készültek a szülői létre, addig bennem egy világ omlott össze, és elképesztő intenzitással sepert át rajtam a veszteség és a gyász. Ehhez hozzáadódott a karácsony és az ünnepek hangulata, amikor mindenki boldog családi fotókat posztolt az ismerősi körömben, addig én itthon sírtam a halott kislányunk miatt.
Az influenszerekre azonban teljesen másként tekintettem, mint ahogy azt először hinnénk. Van egy szlovák influenszerpáros, akiknek a vicces tartalmait már évek óta követem. A leányzó egy éve őszintén mesélt arról, hogy a méhében miómát találtak, és megműtötték. Több edukatív tartalmat is csinált erről, és hangsúlyozta, mennyire szükségesek a szűrővizsgálatok. Aztán augusztusban, mikor kiderült, hogy várandós vagyok, ők is bejelentették, hogy babát várnak. De miután mindenki kiörömködte magát, rögtön nyilvánosságra hozták, hogy egy évvel ezelőtt ők is elvesztettek egy babát, és ez milyen kihatással volt az életükre. Tulajdonképpen ezt követte aztán a miómaműtét. Elmesélte azt is, milyen borzasztó nehéz volt, mikor rendkívül népszerű tartalomgyártópárként mindenki azt a kérdést szegezte nekik, mikor jön a gyerek, ők pedig pont akkor élték át a veszteséget.
Rendkívül hiánypótló tartalom lett, mert úgy veszem észre, a szlovák társadalom még mindig el van maradva a magyartól, itt kevesebbet beszélnek ezekről a témákról nyilvánosan, de akkor felcsillant bennem a remény. És most februárban ez a lány megszült, és nem fél beszélni a szoptatás nehézségeiről. Hogy mennyire nem volt felkészülve erre az egészre, mennyire nem számított rá, hogy ez probléma lehet, vagy akár fájdalmas, hiszen mindenki csak a szülés fájdalmairól beszél, ami utána következik, az már tabu.
Aztán a magyar influenszerek közül itt van Halmosi, most már Szpirulisz Viki. Tudom, ő az egyik legmegosztóbb influenszer, lehet őt utálni vagy imádni, de nagyon sokan ismerik, és elképesztő, hogy milyen érzelmeket és indulatokat tud kihozni az emberekből, szóval nagy hatással van a mostani fiatal felnőttekre. Ő szintén körülbelül egy éve beszélt a nehezített teherbeesésről és a lombikról. Bár akkor még csak terveztük a gyereket, de nagyon örültem, hogy végre egy ilyen ismertségű tartalomgyártó ilyen témát hoz be a köztudatba, és egy újabb tabut dönt le. Pláne akkor, mikor elárulta, hogy a férfi oldalon van gond a termékenységgel, ezzel pedig ledöntötte a mítoszt, hogy csak a nők a „hibásak”, hogy nem tudnak teherbe esni. Őszintén nagyon sajnáltam, mikor a negatív kommentek miatt letörölte ezeket a videókat, és inkább befejezte az effajta tartalomgyártást, mert ezek a videók tényleg nagyon hiánypótlóak voltak egy ekkora elérésű influenszernél. És aztán ő is bejelentette, hogy sikeres volt a lombikjuk, és babát várnak. Akkor már én is babát vártam, épp a nászutunkra tartottunk, mikor kikerült a bejelentő poszt, és nagyon nevettem, hogy na, még egy influenszer, aki velem együt terhes. Bár az én terhességem a 22. hét végén véget ért, de így utólag is nagyon örülök, hogy be merte hozni a köztudatba a lombikos sztorijukat, és a veszteségüket is. Nem mondom, hogy az én veszteségem után néha nem fájt egy-egy babavárós posztja, ha épp egy olyan pillanatomban kapott el, de ő is megszenvedett a babáért, és tett azért, hogy ez ne legyen tabu.
Aztán ott van Szabados Ági, aki e poszt írása előtt egy nappal jelentette be, hogy babát várnak a férjével. A képei és videói alapján már hetek óta sejtettem, hogy terhes, hiszen magamból kiindulva jól tudtam, hogy alakul át a női test, és nekem egyértelműen látszott. Illetve neki is szeptemberben volt az esküvője, mint nekünk, és az eddigi nyilatkozatai és könyvválasztásai alapján tudtam, hogy vágyik az anyaszerepre. Így tehát nem voltam meglepődve a hír láttán, mégis valamiért egy picit szíven ütött. Félre ne értsetek, én nagyon kedvelem Ágit. Nagyon sokmindenben hasonlítunk, és nagyon tisztelem a munkáját, hogy ennyire behozta a köztudatba az olvasást, illetve ebből egy sikeres vállalkozást is felépített. Nagyon szeretem azokat a könyveket, amiket ajánl és kiad, a tavalyi évem nagy kedvence lett a Borzasztóan örülök neked, amit pont két héttel a halvaszülésem után olvastam, és elképesztően felkavart. De talán pont emiatt ütött szíven a várandóssága, hogy vele tényleg nagyon tudok azonosulni minden téren, és ezzel még jobban felnagyította az én helyzetemet, hogy én meg már nem vagyok terhes. Hogy mindketten férjhez mentünk szeptemberben, és mindketten teherbe is estünk, de nekem tragédiával végződött a dolog.
Nehét ezekről az érzésekről írni, hiszen örülsz a másiknak (aki egyébként mégcsak nem is ismerősöd, csak évek óta figyelemmel kíséred a munkásságát), de közben szíven is üt egy gyengébb pillanatban. A szlovák tartalomgyártó lány szülésélményét például pár perc után kikapcsoltam, mert nem tudtam végighallgatni egy olyan szülésélményt, ahol nem halott baba lett a vége. Pedig minden tiszteletem az övé, hogy mer ilyen tabu témákról edukatív videókat gyártani, és szívből örülök, hogy a vesztesége után egy egészséges kisbabát szült.
Ők azok az influenszerek, akiket már hosszú évek óta követek, és pont most lettek várandósak. Azóta már olyan tartalomgyártókat is követek, akiket régen nem ismertem, de a mostani gyászom miatt kénytelen voltam megismerni. De ez már egy másik poszt témája…
